2013. december 30., hétfő

Hogyan írjuk meg az első kutatói cikkünket (research paper)? 1. rész

1. Először is határozzuk el, hogy melyik napszakot akarjuk cikkírással tölteni. Fontos, hogy az írást is rendszeresen gyakorolni kell. Válassz ki 1-2 órás periódusokat a napodban, amit "nem lehet lemondani". Amikor ezt a periódust kiválasztod, tartsd szem előtt, hogy az írásra (kreatív szellemi tevékenységre) legalkalmasabb időpontot keresd meg: sokak számára a reggeli időszak a legproduktívabb, másoknak inkább az esti órák, a lényeg, hogy rendszeresen iktass be ilyen periódusokat a naptáradba és ne szökj meg előlük.

2.  Kiindulásként készíts vázlatot. Ez gyakorlatilag a cikkednek a sablonjaként szolgál, segít eldönteni a cikk felépítését, ötleteket és kérdéseket generál. Vegyél egy üres lapot és írd le, a sorrendre figyelés nélkül azokat a legfontosabb ötleteket, amik a cikkel kapcsolatban eszedbe jutnak.
Vázlatként használhatod az alábbi néhány gondolatot:

1. Mi a cikkem témája?
2. Miért fontos ez a téma?
3. Hogyan tudom megfogalmazni a feltevésemet?
4. Mik az eredményeim? (ide be lehet tenni grafikonokat, ábrákat)
5. Mi a legfontosabb felfedezésem?

Tedd be a grafikonjaidat, ábráidat, táblázataidat és sorold fel az eredményeidet - ez egy jó kiindulási pont lehet a cikkíráshoz.

Következő lépésben helyezd el a témádat szövegösszefüggésekben és építsd fel a cikk szerkezetét. Az ötleteidet csoportosítsd "Bevezetés", "Módszer", "Eredmények", és "Megbeszélés/következtetés" alfejezetekre.

Például:
Bevezetés:
1. Miért fontos a kutatásod?
2. Mit tudunk az adott témáról?
3. Mik a feltevéseid?
4. Mik a célkitűzéseid?

Anyag és módszer:
1. Milyen eszközöket/anyagokat alkalmaztál?
2. Kik voltak a vizsgált alanyok?
3. Hogyan volt megtervezve a kutatás?
4. Milyen eljárást követtél?

Eredmények:
1. Melyek a legjelentősebb eredményeid?
2. Melyek az egyéb elért eredmények?

Megbeszélés és következtetések:
1. Mik a vizsgálat legfontosabb felfedezései-megállapításai?
2. Mi a jelentősége az eredményeknek?


Irodalom: 
Kallestinova ED. Yale Journal of Biology and Medicine, 2011: 181-190.

2013. december 25., szerda

A halogatás leküzdéséről...

Az én életemre igazán jellemző, hogy mindent az utolsó pillanatban (időnként utolsó pillanat utáni pillanatban) készítek el. Ennek az oka, hogy mestere vagyok a halogatásnak és mindig úgy érzem, hogy az adott pillanat épp nem alkalmas a tökéletes munka kivitelezésére és még várnom kellene, hogy pihentebb legyek, nagyobb legyen a csend körülöttem, vagy még 5 cikket olvassak el A-tól Z-ig, mielőtt egyáltalán nekifogok dolgozni. Ha van valaki, aki még magára ismert ezek alapján a mondatok alapján, akkor annak lehet, hogy ugyanolyan hasznos lesz az alábbi 2 blogbejegyzés, amit ma találtam, mint nekem (amikor épp azon tanakodtam magamban, hogy miért inkább egyedi támogatási kérelmet írok és más kevésbé fontos elmaradásaimat pótolom a régóta esedékes, lejárt határidejű cikkírás helyett, szóval miért halogatom már megint a kevésbé kedvelt dolgokat - és mit tehetnék végre ez ellen a bosszantó szokásom ellen):

  Öt gyakorlati tanács a halogatás leküzdéséhez – 1.rész
  További jó tanácsok a halogatás leküzdéséhez – II. rész

Ezúton is köszönet adika a bejegyzésekért. :)

Forrás: http://praktikus.info

2013. november 30., szombat

a diagnosztikus és klasszifikációs kritériumrendszerekről 2.

Az Európai Reuma Ellenes Liga (European League Against Rheumatism) a honlapján összegyűjtötte a jelenleg érvényben levő klasszifikációs és diagnosztikus kritériumrendszereket: a www.eular.org "Recommendations" link "Classification and diagnosis criteria/response criteria" címke alatt érhető el, a legtöbb közülük ingyenesen letölthető az Annals of Rheumatic Diseases folyóirat honlapjáról.

2013. október 31., csütörtök

a diagnosztikus és klasszifikációs kritériumrendszerekről 1.

Számos kórkép esetén meglehetősen biztosan tudjuk, mi váltja ki és egyértelműek a tünetek is, így a diagnózis könnyen felállítható. Vannak azonban olyan komplex patomechanizmusú betegségek (a reumatológia tárgykörében például meglehetősen sok ilyen létezik), amelyeknél nem egyértelmű, hogy mikor kezdődött a betegség, konkrétan melyik betegségről van szó egy rokon betegséghalmazban, illetve hogy egy betegség több alcsoportjából melyik az éppen vizsgált.
Ezeknek a kérdéseknek a megválaszolására fejlesztették ki a diagnosztikus kritériumrendszereket, a klasszifikációs kritériumrendszereket és a "betegség definícióját". Ezek a fogalmak gyakran felcserélődnek a szakirodalomban és okoznak némi zavart és félreértés.

A szakirodalomban publikált kritériumrendszerek többsége klasszifikációs kritériumrendszer és nem diagnosztikus kritériumrendszer. A klasszifikációs kritériumrendszerek kidolgozása során egy adott ismert diagnózisú betegcsoport különböző alcsoportjaiból válogatják össze azokat a tulajdonságokat, amelyek lehetővé teszik az adott betegség azonosítását és elkülönítését hasonló betegségektől. Bár a cikkekben mindig felhívják a figyelmet, hogy ezeket a kritériumokat ne használjuk egy adott betegben a diagnózis felállítása céljából, mégis a hétköznapokban gyakran ezt tesszük.
A legtöbb reumatológiai kórképben (szisztémás autoimmun betegségek, gyulladásos ízületi betegségek) nem pontosan értjük/ismerjük a kialakulás okait, és nincs egy "gold standard", amivel megkülönböztethetjük egy másik betegségtől, vagy akár a normális/egészséges állapottól. Könnyebben érthető, ha pl. a cukorbetegséget vesszük, ahol a magas vércukorszint teszi egyértelművé a diagnózist, vagy a magasvérnyomás betegséget, ahol a tartósan emelkedett vérnyomásértékek alapján állítjuk fel a betegséget (és aztán döntően ezen értékek alapján tudjuk monitorozni a kezelés hatékonyságát is).
Általában a klasszifikációs kritériumrendszerek jóval "szigorúbbak", mivel ezek célja egy biztos diagnózisú homogén betegcsoport azonosítása, amely aztán bevonható vizsgálatokba is és a kritériumrendszer ki tudja szűrni az atípusos eseteket is, amelyek várhatóan másképp reagálnának.
A klinikus célja valójában a betegség korai (lehetőleg biztos) diagnosztizálása és korai megfelelő kezelése, hogy megakadályozza a célszervek maradandó károsodását. Ez a reumatológiai kórképekben is bizonyított tény.
Éppen ezért a reumatológiában (és valószínűleg az orvostudomány egyéb területein is) az új diagnosztikus kritériumrendszerek (pl. szeronegatív spondylarthropathiákban, vagy a szisztémás sclerosisban) a betegség korai stádiumában már jelentkező tüneteket tartalmazzák és céljuk, hogy minél korábban felállítható legyen a diagnózis, ami alapján elkezdhetjük kezelni vagy, amennyiben nem szükséges, akkor egyelőre csak rendszeresen monitorozni a beteget.

2013. szeptember 30., hétfő

Review cikk 3. és egyben utolsó felvonás

Tehát akkor eldöntötted, hogy irodalmi áttekintést írsz egy adott témában. Most már csak neki kell fogni.
Az alábbi lépéseken érdemes végighaladnod ahhoz, hogy ne vessz el az irodalomkutatás és cikkírás útvesztőiben:

A. Előkészítés: 
1. szűkítsd le a témát, határozz meg néhány hipotézist vagy kérdést, amelyre választ keresel
2. kutass az irodalomban, pontosítsd/finomítsd a témát és a kérdésfelvetést a keresés során
3. olvass, értékelj, osztályozz és készíts jegyzeteket
4. ismételten finomítsd a fókuszt és a kérdésfelvetést, határozd meg a legfontosabb üzenetét a cikknek ("take home message"-et)
5. fogalmazz meg egy előzetes cikk címet

B. Tervezd meg a cikk felépítését
6. találj egy elvet a cikk szerkezetének felépítésére (pl. időrendi sorrend, tárggyal kapcsolatos, kísérleti módszerrel kapcsolatos)
7. készíts vázlatot, találj ki alcímeket a szövegtörzs tagolása céljából
8. tervezd meg minden egyes bekezdés tartalmát
9. készíts táblázatokat, fogalomtérképeket, ábrákat

C. Írd meg a cikk vázlatát
10. írd meg az "Anyag és módszer" rész vázlatát (amennyiben szükséges)
11. írd meg a szövegtörzs vázlatát
12. írd meg a "Következtetések" vázlatát
13. írd meg a "Bevezetés" vázlatát
14. írd meg az "Absztrakt" vázlatát

D. Nézd át/revideáld a cikket
15. nézd át a különböző részek vázlatát, az absztraktot, a címet, a táblázatokat, ábrákat és ábramagyarázatokat
16. nézd át az irodalmi hivatkozásokat (a szövegtörzsben megfelelő helyre vannak-e beszúrva, a folyóirat követelményeinek megfelelően vannak-e hivatkozva, pl. feltüntetett szerzők száma, folyóirat rövidítése, dőlt karakterek használata)
17. ellenőrizd a nyelvtani helyességet, helyesírást, központozást
18. igazítsd a cikk tagolását a folyóirat formai követelményeinek megfelelően (pl. ellenőrizd le, hány irodalmi hivatkozás engedélyezett, hány karakter/szó, ábra, táblázat van megengedve maximálisan, hány szóból állhat az absztrakt, stb.).

Ami pedig az egyik legfontosabb: kérj visszajelzést az adott témában szakmailag kompetens embertől a cikk előkészítése, a felépítés megtervezése és az átnézés/revideálás során.

Végül pedig, amikor a cikk már mondhatni végleges formát öltött, add oda elolvasásra olyan kollégáknak, akik nem vettek részt a cikkírásban, mert könnyebben észreveszik a bennmaradt helyesírási hibákat, esetleges apróbb logikai bukfenceket, amelyek felett a sokadik átírásra és átolvasásra már átszalad a tekinteted.

Egy nemzetközi konferencián tavaly több neves folyóirat (2-től 9-ig terjedő impakt faktorú) főszerkesztője tartott egy közös előadást arról, hogy miket tartanak egy cikk publikálása során a leggyakoribb buktatónak. Abban mindannyian egyetértettek, hogy időhiány miatt rendszerint csak a cikk címének és az absztraktnak az elolvasására van idejük, ez alapján döntik el, hogy érdekes lehet a téma mások számára is és színvonalas munkát tartanak a kezükben (tehát érdemes továbbítani a többi szerkesztőnek a bírálók kijelölése céljából), vagy nem érdemes több időt vesztegetni az adott cikkre. Ezért a cikk címének és az absztraktnak a megírása legalább olyan fontos feladat, mint szakszerűen tárgyalni a kapott eredményeket és megfelelő következtetéseket levonni.

P.S.: ugyanezen az előadáson egy vicces momentum volt, amikor az egyik főszerkesztő megkérdezte a társaságot, hogy ki az, akinek már több, mint 100 cikkét elfogadták valamilyen "peer reviewed" folyóiratba), mire a mellettem ülő középkorú hölgy egyedül felnyújtotta a kezét (ma sem tudom, ki volt, mert nem láttam a névtábláját) és erre megkérdezte tőle a főszerkesztő, hogy voltaképp mit is keres ez a hölgy ezen az előadáson - meglepő volt, hogy még 100 elfogadott cikk mellett is érdekes volt számára a téma... :)

2013. augusztus 25., vasárnap

Hogyan írjunk irodalmi áttekintést (review)? - 2. rész

6. ANYAG ÉS MÓDSZER

  • A szisztematikus és a legjobb bizonyítékon alapuló irodalmi áttekintés esetén van Módszer alfejezet. 
  • Ez alapján egy másik munkacsoport/kutató megismételheti a review cikket. 
  • Az elbeszélő (narratív) irodalmi áttekintéseknek nincs Módszer alfejezete, de a Bevezető végén az alkalmazott módszereket célszerű néhány mondatban megemlíteni.
  • Ez az alfejezet információkat tartalmaz pl. a felhasznált adatok forrásáról (bibliográfiai adatbázisok), keresőszavakról és keresési stratégiákról, beválasztási és kizárási kritériumokról, a keresés során azonosított tanulmányok száma és a beválasztott tanulmányok száma, a metanalízisnél használt statisztikai módszerek.
  • Igeidő: múlt     
  • Idézés (citáció): kevés (pl. a statisztikai elemzéshez, illetve a használt szoftverhez)
  • Hossz: kb. 5%-a a cikk szövegének (leszámítva az absztraktot és hivatkozásokat)
FONTOS: az adatok forrása pontosan legyen feltüntetve. Ebben az alfejezetben a precizitás a legfontosabb.

7. A REVIEW CIKK FŐ RÉSZE (EREDMÉNYEK)

  • A téma következetes strukturálása nagyon fontos az Eredmények rész szerkezetének kialakítása céljából (Bem 1995). 
  • Az alcímek a téma szerkezeti felépítését tükrözik, és utalnak a különböző fejezetek tartalmára. 
  • A téma szerkezeti felépítése az alábbi kritériumok alapján történhet: 
    • különböző módszertani megközelítések
    • modellek vagy elméletek
    • vizsgálatok amelyek egyetértenek egymással az adott témában, szembeállítva azokkal a vizsgálatokkal, melyek nem értenek egyet
    • időrendi sorrend
    • földrajzi elhelyezkedés
  • Bekezdésenként egy ötlet, szempont vagy téma legyen tárgyalva.
  • Lehetőleg ne egyetlen tanulmány, hanem inkább több cikk/tanulmány együttesen legyen egy bekezdésben tárgyalva. 
  • Célszerű gyakran összekapcsolni a tárgyalt kutatási eredményeket a Bevezetőben megnevezett kutatási kérdéssel. Ezek a visszahivatkozások teremtik meg a koherenciát a cikkben.
  • A különböző tanulmányok közötti hasonlóságok, illetve kapcsolatok legyenek összehasonlítva és tárgyalva.
  • Igeidő: Ridley (2008) szerint 3 igeidőt célszerű használni: 
    • jelen: más szerzők gondolatairól, véleményéről, írásáról történő beszámolás esetén, vagy aktuális ismeretek, általános érvényű igazságok közlésekor (pl. It is believed... ) 
    • egyszerű múlt: egy adott szerző eredményeire. egy adott cikkére történő hivatkozás esetén (They found...)
    • befejezett jelen (Present Perfect): egy adott kutatási területre hivatkozás esetén, amikor több független kutató eredményeiről esik szó (pl. They have found...)
  • A hivatkozások általában indirekt módon történnek, de néhány esetben a fontos, releváns cikkekre direkt módon is lehet hivatkozni. 
    • indirekt hivatkozás: a szerző neve, vagy a hivatkozáslistában elfoglalt helye szerint a cikk száma, zárójelbe téve. Ez a típusú hivatkozás inkább az eredményt, elméletet hangsúlyozza ki, és nem a mögötte álló személyt (Ridley 2008). A biológiai-orvostudományi cikkekben leggyakrabban ezt a típusú hivatkozást használjuk.
    • direkt hivatkozás: A szerző nevének nyelvtani szerepe van a mondatban, pl: As Ridley (2008) points out... Ez a típusú hivatkozás kiemeli egy adott szerző hozzájárulását az adott témához. 
  • Hossz: 70-90%-a a szövegtörzsnek (leszámítva az absztraktot és hivatkozási listát)
  • FONTOS, hogy a különböző információkat egy adott gondolatmenet mentén helyezzük el a szövegben. Az adatok strukturálása döntő a review cikk minősége szempontjából (Day & Gastel 2006).
  • Mindvégig szem előtt kell tartani, hogy a cikkírást a Bevezető 3. bekezdésében tárgyalt ötlet/téma (lásd előző bejegyzés) vezéreli, és nem a felhasznált irodalom!
8. KÖVETKEZTETÉSEK
  • A Bevezetőben szereplő kutatási kérdés megválaszolása.
  • Az eredmények/megállapítások következményeinek tárgyalása
  • az eredmények interpretálása a szerzők által
  • a megválaszolatlan kérdések azonosítása
  • Igeidő: 
    • jelen - az összefoglalás során, valamint a következtetések levonásakor
    • befejezett jelen (Present Perfect): egy kutatási területre, vagy az irodalom egy részére utaláskor
  • Irodalmi hivatkozás: kevés vagy egy sem
  • Hossz: 5-10%-a a bevezető, eredmények/adatok, következtetések részből álló szövegtörzsnek
FONTOS: a Take home message (a cikk üzenete) legyen világos és tartalmazza a cikkben tárgyalt kérdéseket-válaszokat. A következtetések ne legyenek egyszerűen csak az absztrakt megismétlése. 

9. KÖSZÖNETNYILVÁNÍTÁS
  • Kifejezi a hálánkat azon emberek iránt, akik segítettek az irodalomkutatásban, az anyag strukturálásban, vagy a cikkírás folyamatában (de akik hozzájárulása kevesebb annál, minthogy társszerzőként fel lehessen őket tüntetni). 
  • Kifejezi hálánkat a vizsgálat finanszírozását biztosító szervezeteknek és megnevezi a finanszírozási programot (ez gyakran a finanszírozó szervezetek által elő is van írva).
  • A köszönetnyilvánítás során a segítséget nyújtó emberek teljes nevét, illetve hozzájárulásának mibenlétét fel kell tüntetni. 
  • A finanszírozó szervezet nevét, a finanszírozási program nevét, az ösztöndíj/pályázat számát, valamint a pályázatot elnyerő személy nevét is fel kell tüntetni. 
  • Igeidő: jelen (múltidő, ha befejezett projektek esetén utalunk a finanszírozó szervezetekre )
10. IRODALOM
  • Ez alapján az érdeklődő olvasó megtalálhatja a cikkben felhasznált irodalmat. 
  • Más kutatók munkájának elismeréseként szolgál.
  • A plágium vádjának elkerülése miatt kötelező!
  • Minden hivatkozott cikket fel kell tüntetni, ezen felül cikkeket azonban nem szabad bevenni. Kerülni kell az internetes forrásanyagokat. Ha ilyen anyagokat kell felhasználni, akkor meg kell keresni az eredeti forrásanyagoti, amely az internetes anyag alapjául szolgált, le kell ellenőrizni, hogy megfelelően történt-e rá a hivatkozás és közvetlenül az eredeti anyagra kell  hivatkozni.
  • Általában 50-100 hivatkozást fogadnak el egy review cikkben. 
  • Az elbeszélő review-ban a cél az összes releváns, jó minőségű tanulmány feltüntetése.
  • Szisztematikus és best evidence review cikkek esetén szükség van a tanulmányok megfelelő beválasztási/kizárási kritériumok alapján történő szelektálására.
11. KÉPANYAG: FOGALOMTÉRKÉPEK
A fogalomtérképek alkalmasak a téma szerkezeti felépítésének bemutatására, a különböző tanulmányok, elméletek, fogalmak, vagy modellek közötti viszonyok ábrázolására.

Irodalom: 

Bem, D.J. (1995): Writing a review article for Psychological Bulletin. Psychological Bulletin 118 (2): 172-177.
Day, R.A., Gastel, B. (2006): How to write and publish a scientific paper. Sixth edition. Greenwood Press, Westport
Ridley, D. (2008): The literature review – a step-by-step guide for students. Sage Publications, London.

2013. július 29., hétfő

Hogyan írjunk irodalmi áttekintést (review)? - 1. rész

Az utóbbi napokban egy cikkírás kapcsán merült fel bennem, hogy mivel úgyis át kell tekintsem a teljes irodalmat a bevezetéshez és az eredmények interpretáláshoz, mi lenne, ha a saját adataim feldolgozásával párhuzamosan írnék egy irodalmi áttekintést is?

Mivel korábban nem írtam ilyent, viszont többet is olvastam és hasznosnak találtam, gondoltam, kicsit utánanézek annak, hogy hogyan is kell ezt tudományosan megoldani úgy, hogy értékes munka szülessen belőle (és nem utolsó sorban valami jobb folyóiratba is elfogadják).

Találtam néhány érdekes cikket/irományt a témával kapcsolatban, ezeket próbálom meg most összefoglalni:
cikk1
cikk2
cikk3

Az irodalmi áttekintés a szakirodalom egy adott területének kritikus, letisztázó elemzése, mely összegzésen, osztályozáson, elemzésen, és összehasonlításon alapszik. Korábban közölt adatokat dolgoz fel, rendszerint a review-t író szerzők új eredményeit nem tartalmazza (bár időnként vannak kivételek).

Az irodalmi áttekintés célja:

  • az irodalom rendszerezése 
  • az irodalom értékelése
  • az irodalomban minták és trendek azonosítása 
  • az irodalom szintetizálása
  • a kutatásokban rések/hiányosságok azonosítása és új kutatási területek javasolása

Az irodalmi áttekintés célközönsége:

  • adott kutatási területek szakértői
  • diákok és fiatal kutatók
  • döntéshozók

A review típusai módszertani megközelítés alapján:

  • Elbeszélő (narratív) irodalmi áttekintés: kiválasztott vizsgálatokat hasonlítanak össze és összegeznek a szerzők saját tapasztalataik, a létező elméletek illetve modellek alapján. Az eredmények inkább kvalitatív és nem kvantitatív érveken alapulnak.  
  • Legjobb bizonyítékon alapuló (best evidence) irodalmi áttekintés: a vizsgálatokat szisztematikus módszerek alapján választják ki és elemzik.
  • Szisztematikus áttekintés: a különböző vizsgálatok eredményeit meghatározott statisztikai módszerekkel elemzik. A metaanalízisekben a különböző egyedi vizsgálatok eredményeit egyesítve (pool-ozva) történik az elemzés. 
Az irodalmi áttekintés elemei:

1. CÍM: 

  • A cím segíti az olvasót eldönteni, hogy el akarja olvasni a cikket vagy sem.
  • Kulcsszavakat tartalmaz, melyek alapján a cikk megtalálható.
  • Informatív kell legyen. 
  • Tükröznie kell, hogy a cikk valójában egy irodalmi áttekintés. 
  • Tartalmazhatja a cikk mondanivalóját/következtetését, nem csak a tárgyát.
  • A cím legyen rövid, tömör. Egy hosszabb alcím lehet a megoldás, ha további részletezés szükséges.
  • Amennyiben a címben az eredmények is fel vannak tüntetve, a használt igeidő: jelen (ez nyomatékosítja az eredmények általános érvényességét és tükrözi, hogy mit akar a szerző közölni a cikkében. A múltidő azt mutatja, hogy az eredmények még nem megalapozott ismeretek.
  • A cím hossza: 8-12 szó
  • A cím egyetlen kérdés legyen, ha a kérdés a cikk megírásának idején még megválaszolatlan maradt.

2. SZERZŐI LISTA:

  • Megmutatja a munka szellemi tulajdonjogát, illetve a kapcsolattartó személy nevét és elérhetőségét.
  • Társszerző mindenki aki jelentős munkát fejtett ki az irodalomkutatásban, irodalom feldolgozásban és/vagy a cikk írásában. 
  • Az első szerző végezte a kutatás legnagyobb részét és írta a cikk fontosabb részeit.
  • Az első és utolsó szerző közötti szerzők különböző módokon hozzájárultak a projekt sikeréhez. A nevük felsorolható ABC sorrendben, vagy a hozzájárulásuk mértékének csökkenő sorrendjében. 
  • Az utolsó szerző koordinálja rendszerint a projektet és tőle származik a cikk alapját képező ötlet. 

FONTOS: megbeszélni a társszerzőséget amilyen korán csak lehet!

3. ABSZTRAKT

  • Tájékoztat az irodalmi áttekintés fő célkitűzéseiről és eredményeiről (tájékoztató absztrakt), vagy a szöveg szerkezetéről (leíró absztrakt).
  • A leíró absztrakt (elbeszélő=narratív irodalmi áttekintések esetén használjuk: az érintett témák rövid leírása részletezés nélkül (hasonlít egy tartalomjegyzékhez, csak bekezdés formában). Igeidő: jelen.
  • A tájékoztató absztrakt (Legjobb bizonyítékon alapuló, vagy szisztematikus áttekintések esetén): 
    • Célkitűzés: 1 vagy 2 mondat, amely leírja, hogy milyen kontextusban és milyen céllal íródott a cikk.
    • Anyag és módszer: 1 vagy néhány mondat, mely általános képet nyújt a módszertani megközelítésről.
    • Eredmények: néhány mondatban a fő eredmények bemutatása.
    • Következtetések: 1 vagy 2 mondat a következtetésekről, amelyek kapcsolódnak a célkitűzéshez.
    • Igeidő:  célkitűzés: jelen; anyag és módszer, eredmények: múlt; következtetések: jelen.
  • Hossz: általában 200-250 szó.
4. TARTALOMJEGYZÉK
  • Megmutatja az olvasónak a szöveg szerkezeti felépítését. Segíti a fejezetek közötti tájékozódást.
  • Egyes irodalmi áttekintéseket publikáló folyóiratok nyomtatnak tartalomjegyzéket (mások nem), melyet a cikk elején helyeznek el. Általában a hosszú elbeszélő jellegű review-nál hasznos a tartalomjegyzék.
5. BEVEZETÉS
  • Felvilágosítást nyújt a cikk kontextusáról, megindokolja a cikk szükségességét, meghatározza a cikk fókuszát, a kutatási kérdést és megmagyarázza a cikk szerkezetének a felépítését. 
  • Egy három bekezdésből álló "Bevezetés" elemei (Névtelen, 2003):
    • Téma háttere: az általános téma, kérdés vagy problematikus terület bemutatása, hogy el lehessen helyezni ebben a környezetben a cikk által vizsgált kérdést.
    • "Probléma": trendek, új perspektívák, hiányok, konfliktusok, vagy egy egyedi probléma megjelölése.
    • Motiváció/Indoklás: a szerzők megindokolják, hogy miért tekintik át az irodalmat, leírják a probléma megközelítésének módját és a szöveg szerkezeti felépítését.
  • Igeidő: jelen (a saját módszerek és saját eredmények leírásánál múltidő)
  • A cikkírás során itt először lehet és kell hivatkozni az irodalomban fellelt kapcsolódó cikkekre.
  • Hossz: 10-20%-a a cikk hosszának (ideértve a bevezetést, anyag és módszer, eredmények és következtetések)
FONTOS: a cikk fókusza legyen kellően leszűkítve, a kutatási kérdés legyen világos. Legyenek elméleti és gyakorlati indokok arra, hogy miért vagy szükség egy irodalmi áttekintésre az adott témában.
folyt. köv.

Hivatkozás:

Anonymous (2003): Tips for conducting a literature review. Centre AlphaPlus. Available on
http://alphaplus.ca/pdfs/litrev.pdf






2013. június 30., vasárnap

Tanácsok PhD hallgatóknak, illetve a kutatással ismerkedőknek

Már majdnem a végére értem a PhD hallgatói éveimnek, amikor egy nagyon szellemes és lényegretörő írásra akadtam az interneten, amit egy ausztráliai egyetem munkatársai készítettek, és ami a pályakezdő PhD hallgatóknak és a kutatás gondolatával barátkozónak volt hivatott néhány hasznos útmutatást adni. Ha nem is változtatta meg lényegesen a hozzáállásomat és nem szolgált a világnézetemet alapjaiban megrengető felismerésekkel, mégis azóta minden ismerősömnek, aki most kezdi a PhD-ját, azt javaslom, hogy olvassa el. Nekem azért segített világosabban látnom, hogy nyugaton (és azért Magyarországon is) mit is jelent/mit kellene jelentsen PhD hallgatónak lenni, kutatni.

Az eredeti angol nyelvű írás itt található (Chenevix-Trench G, Brown M, Martin N. et al. Guide for PhD students (and post-docs) aiming for a successful career in science - roughly in order of importance, and with apologies to those who have worked these things out for themselves! 2006.)

PhD hallgatónak lenni szórakoztatónak, produktívnak kellene lenni és úgy kellene tekinteni, mint egy kiváltságot. Ez az egyedüli periódus az életedben, amikor munkaidőd 100%-át azzal töltheted, hogy megtanuld, hogyan kell kutatni, felfedezhetsz új dolgokat, megismerkedsz új területekkel, és ezért fizetést is kapsz, különösebb adminisztratív bonyodalmak és kötelezettségek nélkül. Azok, akik a nem túl nagy fizetés, estébe nyúló munka ellenére kitartanak, azért teszik, mert kárpótolja őket a felfedezés izgalma, a szellemi kihívások és apró sikerek, a lehetőség, hogy saját maguk osszák be az idejüket, az utazási lehetőségek, hogy tagjai lehetnek egy nemzetközi közösségnek, ahol hasonlóképp gondolkoznak, illetve nem utolsó sorban a gondolat miatt, hogy talán még valamivel hozzá is járulhatnak az emberiség jelenéhez-jövőjéhez.

1. Válassz egy témavezetőt, akinek csodálod a munkáját (először nézd meg, mivel foglalkozott eddig és milyen kutatási témája van jelenleg, és nézd meg a PubMed-et, hogy mennyire produktív a munkacsoportja), olyan intézményben dolgozik, aminek jó az infrastruktúrája (felszerelés, minták, kellő számú gondozott beteg) és vannak pályázati pénzei.

2. Merülj bele és vállalj felelősséget a projektedért. Ahhoz, hogy sikeres legyél a kutatásodban, meg kell tanulnod önállóan és hatékonyan gondolkozni, kritikusan elemezni, problémát megoldani, és az idővel gazdálkodni. Ahhoz, hogy ezeket megtanuljad, felelősséget kell vállalj a projektedért. Minden kísérleti tervvel és minden kísérleti eredménnyel, beleértve a kudarcot is, az agyadat edzed. Tekints a kudarcra, mint kihívásra és gyakorlati képzésre a jövőbeli sikerhez és ne keresd magad körül embereket, akiket a kudarcért hibáztathatsz. Ha csak utasításokat követsz és a munkaidő végén teljesen leteszed a munkát, nem fogsz kellően előrelépni a kutatásodban. A kitartás elengedhetetlen!

3. Dolgozz keményen. Ne hidd, hogy megúszod heti 40 óra munkával. A hétköznapok hosszabbított munkaideje mellett a hétvégék javarészén is valamennyit dolgoznod kell, ezért nyugodtan számolj 50-60 órás munkával hetente - ennyi szükséges ahhoz, hogy sikeres tudományos (vagy bármilyen szakmai) karriert érj el. Ha a kutatás a hobbid/szenvedélyed, akkor ezt valójában nem nehéz megtenned, ha viszont nem, akkor valószínűleg a rossz területen vagy. Természetesen végső soron nem a ledolgozott órák száma számít, hanem a leközölt eredmények, DE hacsak nem vagy zseni, ÉS nagyon szervezett ÉS nagyon szerencsés, akkor keményen meg kell dolgoznod azért, hogy elegendő jó cikket írjál ahhoz, hogy jól induljon a tudományos pályafutásod. A 3 éves ösztöndíj hosszú időnek tűnhet a PhD kezdetekor, de a 3 év nagyon nagyon gyorsan eltelik és nem könnyű (esetenként egyenesen lehetetlen) további egy év hosszabbítást kieszközölni. Azok az emberek érnek el a legnagyobb valószínűséggel sikereket, akik a nap végén egy táskányi munkával mennek haza - ugye ők azok, akik már "befutottak"? A plussz órák az okai és nem a következményei a sikernek.

4. Játssz keményen. Vegyél ki néhány szabad hétvégén és néhány ünnepet is, hogy ne égj ki. De ha a munkád nagyban függ a környezetedben dolgozó emberekétől, ne tervezd végigdolgozni a Karácsonyt és Új Évet, és akkor venni ki a szabadságodat, amikor a kollégáid visszajönnek dolgozni. Ha azonban teljesen független vagy másoktól, az Ünnepek megfelelőek lehetnek ahhoz, hogy nyugalomban dolgozhass, anélkül, hogy vetélkedni kellene a műszerekért/felszerelésért.
Ha elakadtál egy probléma megoldásával késő délután vagy kora este, szerencsésebb lehet hazamenni és másnap reggel kipihenten ismét nekifogni.

5. Olvasd el az irodalmat, közvetlenül a témádhoz kapcsolódót és a határterületeket érintőt egyaránt (a jelenlegit és a korábbit is). Nem lehet eredeti hozzájárulásod a szakirodalomhoz, ha nem tudod, mit közöltek eddig benne. Tekintsd kihívásnak, hogy egy érdekes cikket tegyél le a témavezetőd asztalára, még mielőtt ő teszi le a te asztalodra. A legalkalmasabb idő a cikkolvasásra két kísérlet között, esténként vagy hétvégén van. Cikket olvasni az asztalnál kísérletezés helyett nem jó idő kihasználás.
A legtöbb ember számára kezdetben problémát jelenthet megérteni néhány cikket. Ne hagyd, hogy ez megakadályozzon a munkádban. Ehelyett olvasd el a korábbi irodalmat vagy a tankönyvet, kérdezz és beszéld meg a cikket a témavezetőddel vagy kollégákkal.

6. Gondosan tervezd meg a napodat és hetedet. Ha laborban dolgozol, kezdd a hetedet és minden napodat azzal, hogy gondosan megtervezed a kísérleteidet, úgy, hogy minél kevesebb holtidő legyen. Minden munkanap végén készíts listát arról, hogy másnap mit kell tenned. Ez lehetővé teszi, hogy éjszaka álmodban is az agyad a másnapi feladatokon gondolkozzon. Hacsak nincsenek családi kötelezettségeid, legyél rugalmas a munkaidő végével kapcsolatban és próbálj megbirkózni a napi tervben felbukkanó váratlan változásokkal. Ne feledd, ez valószínűleg a legrugalmasabb része az életednek, amint gyerekeid lesznek, ez a rugalmasság megszűnik, szóval addig is hozd ki belőle a maximumot. Egyébként ugyanez érvényes a laboron kívüli kutatásra is.

7. Vezess részletes laborfüzetet és jegyzetelj bele minden nap. A tézis írását jelentősen megkönnyíti később és meg is védheti bármilyen szellemi tulajdonodat, ami egyszer valamikor gazdaggá tehet. Írd fel a vizsgálati módszered/kísérleted részleteit ahogy haladsz a kutatásoddal. Később könnyű lesz ezeket fejezetekké alakítani a tézisedben, és mások által is használható protokollt is tudsz írni ezek alapján. A nem laborban folytatott kutatás (megfigyelésen alapuló kutatás, klinikai vizsgálatok) során is sokat segíthet, ha szorgalmasan feljegyzeteled, melyik változót milyen megfontolás alapján vetted be, hagytad ki, vagy éppenséggel képeztél belőle újabb változót az eredményeid elemzésekor.

8. Légy kreatív. Gondolkozz, gondolkozz és még többet gondolkozz azon, hogy mit miért csinálsz és hogy esetleg van-e ennél jobb módszer a megoldáshoz. Ne csak úgy tekints a PhD-ra, mint egy útitervre, amit a témavezetőd jelölt ki számodra. Beszélj a témavezetőddel és kollégákkal alternatív lehetőségekről, és folyamatosan keress az irodalomban új felfedezéseket és ötleteket, amik összefüggésben lehetnek a projekteddel. Tegyél fel kérdéseket és légy szkeptikus az "általános megfigyelésen alapuló bölcsességgel" kapcsolatban.

9. Legyél aktív és kerüld a passzív hozzáállást a kutatásoddal kapcsolatban. Kérj információt és tanácsokat, és ne reménykedj, hogy az információ csak úgy beáramlik majd a fejedbe. A témavezetőd sem tud minden apró részletet, ezért keresd meg azokat az embereket, akiktől további tanácsot kérhetsz. Ne hagyd, hogy hetek teljenek el anélkül, hogy valakivel (témavezető, kollégák) megbeszélnéd a kutatásodat. Ha a témavezetőd nem hívat rendszeresen, keresd fel te őt. Amikor még kevés a tapasztalatod, könnyű elveszni a részletekben és ezáltal értékes időt veszíteni. Azok a hallgatók vagy posztdok kutatók, akik csak hátradőlve várják, hogy megtörténjen a varázslat, vagy elszigetelődve dolgoznak, soha nem jutnak messzire.

10. Próbálj meg legalább 3 alprojektben gondolkozni: egy biztonságos, egy mérsékelten biztonságos és egy, ami kihívást jelent (de lehet, hogy Nature cikk lesz belőle). Így nagy valószínűséggel meglesz a PhD-d, de lehet, hogy meg is ütöd a főnyereményt és valóban izgalmas felfedezést tehetsz.

11. Járj el annyi kurzusra, amennyire csak tudsz, és ezek kapcsolódjanak a kutatási területedhez. De ne csak ülj a hátsó sorban és aludj, hanem ülj előre és kérdezz, ezáltal jobban megértheted az adott problémát.  

12. Használj ki minden lehetőséget, hogy részt vehess egy kongresszuson vagy workshop-on. Ha sikerült elérni, ne tekintsd szabadságnak, ez is a munka része. Menj el minden előadásra, függetlenül attól, hogy mennyire érzed relevánsnak. Mindig tanulhatsz valami újat. Az előadások között használd ki az időt, hogy megismerkedj emberekkel, derítsd ki, mivel foglalkoznak, mondd el nekik, te mivel foglalkozol, és ne feledd, hogy így találsz a legnagyobb valószínűséggel egy jó posztdoktori labort/munkahelyet. Ne töltsd el a teljes időt azzal, hogy csak az ismerőseiddel beszélgetsz, ezt megteheted a kongresszus után is. A fogadások és vacsorák nem opcionálisak: itt alakul ki a legtöbb új munkakapcsolat, új emberekkel ismerkedhetsz. Ne csak azokkal lógj, akiket már ismersz. Hasonlóképp, ne vidd magaddal a párodat és töltsd vele az összes szabadidődet: csatlakozhat hozzád a megbeszélések előtt és után, de a megbeszélés alatt, ami magába foglalja az előadásokat és a társasági eseményeket is, te voltaképp dolgozol. Ha másnapos vagy az esti társasági élettől, akkor se hagyd ki a reggeli első ülésszakot - csak vigyél egy vödröt magaddal.:) Amikor pedig vége a kongresszusnak és visszatérsz a munkahelyedre, számolj be a főnöködnek és kollégáidnak az újdonságokról, amikről tudomást szereztél.

13. A témavezetőddel folytatott megbeszélésre vigyél magaddal jegyzettömböt és írd le a teendőket (hacsak nincs tökéletes memóriád), és hajtsd is végre azokat, vagy menj vissza és indokold meg, mit miért nem lehet elvégezni.

14. Gyakorold a(z) (cikk)írást minden lehetséges módon. Bár ez a szöveg eredetileg Ausztráliában tanuló diákoknak íródott, mégis nekik is azt javasolták, hogy használják a nyelvtani és helyesírás ellenőrző funkciókat (pl. a Word-ban). Emellett érdemes minél több témába vágó cikket olvasni és megfigyelni, hogyan lehet minél tömörebben és világosabban megfogalmazni valamit és a továbbiakban erre törekedni. Minden írásodat érdemes megmutatni másoknak, hogy mondjanak róla véleményt, javítsák ki, rövidítsék le a nyakatekert mondatokat. Úgy oszd be a projektedet, hogy legalább 3-4 (vagy 1-2 nagyon jó) cikk születhessen belőle. Ne halaszd a tézis írását az ösztöndíj lejártáig. Kezdd el írni a tézisedet rögtön első naptól, még akkor is, ha semmi abból, amit az első vagy második évben írtál, nem jelenik meg a végső verzióban. Ez segíteni fog, hogy bővíthesd és elmélyítsd a tudásodat, megítéld bizonyos kísérletek fontosságát, és megnöveli annak is az esélyét, hogy már a PhD tanulmányaid alatt cikket publikálj és nem csak a 3 év lejárta után. A tézisírást is jelentősen megkönnyíti. Ezen kívül egy jó irodalmi áttekintés relatív könnyen publikálható, ez pedig ismertté teheti a nevedet, mivel az irodalmi áttekintéseket szívesen és gyakran idézik.

15. Vegyél magadnak egy laptopot, ha megengedheted magadnak, még akkor is, ha a munkahelyed el van látva elég számítógéppel. Ezáltal könnyen dolgozhatsz bent és otthon is egyaránt és akkor sem kerülsz szorult helyzetbe, ha a munkahelyeden megnő a népsűrűség.

16. Használj ki minden lehetőséget, hogy beszélhess a munkádról. Ezáltal rákényszeríted magad, hogy elolvass újabb cikkeket, elgondolkozz azon, hogy mit értél el eddig és merre tart a projekted. Próbálj meg felkészülni előre a várható kérdésekre. Ha nem tudod a választ egy kérdésre, ismerd el - az emberek átlátnak a köntörfalazáson. Beszélj a munkádról a családoddal és barátaiddal - néha hasznos észrevételeik vannak és más szemszögből is megvilágíthatják a dolgokat.

17. Ne feledd, hogy a legtöbb kutatás nagyon drága és döntően adófizetők pénzéből és magánadományokból van finanszírozva. Ezért felelős vagy azért, hogy ezeket a pénzeket gondosan használd fel és ne vesztegesd el rosszul megtervezett vagy rosszul kivitelezett kutatásokra.

18. Nézz előre: mivel fogsz foglalkozni 3, 6, vagy 12 hónap múlva és van-e valami, amit már most megtehetsz, hogy előkészítsd a további munkádat (pl. etikai engedély beszerzése, reagensek vagy biológiai minták beszerzése, új technikák megtanulása)?

19. Állíts fel magadnak határidőket és próbáld meg betartani azokat. Ez jó gyakorlás arra az időre, amikor pályázati határidőket kell majd betartani.

20. Egy adott ponton vedd tervbe, hogy külföldön is dolgozz, leginkább azért, hogy felmérd a helyed a tudomány világában, megismerd mások nézőpontját, esetleg dolgozhass az adott szakterületen további szaktekintélyekkel. A karrier építése sem elhanyagolható szempont, és egyébként mindenkinek jól mutat az önéletrajzában némi külföldi gyakorlat.

21. Kezdj el nagyon hamar azon gondolkozni, mik a terveid a PhD után. Ha továbbra is kutatni szeretnél, tudnod kell, hogy csaknem kizárólag a publikációs listád alapján fognak megítélni. Ez magába foglalja a cikkeid számát, a szerzői névsorban elfoglalt helyedet, és a folyóiratok minőségét, ahol a cikkeid megjelentek. Egy jó publikációs lista nélkül elég kicsi az esélye annak, hogy ösztöndíjat nyerj, vagy pályázati pénzeket szerezhess. Mindig az a pályázó nyeri el az állást, aki a legtöbb eredményt tudja felmutatni.

22. Kezdj közreműködni másokkal. Ne várj a témavezetődre, hogy elkezdje helyetted. Elég egy email vagy beszélgetés valakivel, aki hasonló témakörben dolgozik mint te, hogy meglegyen a kezdő lökés. Természetesen legjobb először megbeszélni a témavezetőddel, mert általában egy közösen aláírt email több sikerrel kecsegtet, de lehetnek olyan helyzetek is, amikor egyedül szeretnéd kezdeményezni a tárgyalást.
Kollaborálj az intézményeden belül is. Azok a PhD hallgatók, akik a saját kollégáikkal is együttműködnek, gyakran többet publikálnak és hamarabb is befejezik a projektjüket, mint azok, akik egyedül dolgoznak.

23. Tartsd a kapcsolatot a cégek képviselőivel. Néha zavaró lehet, amikor épp nagyon el vagy havazva a munkádban, de ha előre egyeztetett időpontban találkoztok, hallhatsz valami újat (egy új reagens, módszer, vagy teszt) ami könnyebbé teheti az életedet és lehet, hogy a projekt költségvetésére is jótékony hatással van.

24. Keresd a lehetőséget, hogy kisebb pályázatokat írhass (pl. utazási támogatás, egyesületek által meghirdetett pályázatok). Ezekből sokat tanulhatsz és esetleg szerencséd is lehet. A későbbi nagyobb pályázatokhoz is jó gyakorlást jelent, amikből esetleg a fizetésedet tervezed biztosítani.

25. Csatlakozz szakmai társaságokhoz. Kedvezményt jelenthet konferenciák regisztrációs díjánál, rendszeresen megkaphatod a szakmai folyóiratukat, nagyobb eséllyel indulhatsz a pályázataikon, megkapod a hírleveleiket, megtudhatod, ki dolgozik még hasonló témakörben, stb.

26. Járj statisztika, bioinformatika, angol vagy bármilyen más kurzusra, amiben úgy érzed, hogy segítségre szorulsz. Való igaz, hogy plussz energiát és időt követelnek, de ez hasznosan eltöltött idő.

27. Vegyél részt az intézményed által rendezett események (továbbképzők, tanfolyamok, konferenciák) szervezésében. Jó tapasztalatot jelent (és jól mutat a CV-ben).

28. Derítsd ki, hogy jól tudsz-e együttműködni más kollégákkal, vagy jobban tudsz egyedül dolgozni. Mindkettő teljesen elfogadható, de ez alapján tervezd a további pályafutásodat.

29. Végezetül, ahhoz, hogy sikeres kutató lehess, legalább 4 kritériumot kell teljesítened az alábbiakból:

  • rendkívül motivált
  • kreatív
  • nagyon okos
  • nagyon keményen dolgozó
  • nagyon tehetséges a laborban (vagy a számítógépnél)
  • nagyon szerencsés
Mivel nem számíthatsz a szerencsére, érdemes a többiekre koncentrálnod. Ha úgy érzed, hogy nem tudsz megfelelni a fenti kritériumok többségének, gondold újra a pályafutásodat.